|
|
Safari Club International- Közép-Magyarországi Egyesülete A
Safari Club International magyarországi szervezete a megalakulásakor
célul tűzte ki, hogy tevékenységét a magyar vadászati kultúra öregbítésének
szenteli és igyekszik utat mutatni a sportág kedvelőinek a vadászatban
rejlő igazi értékek és tradíciók felé. Viszonyunk a vadászat legfontosabb
eszközéhez, a fegyverhez a hazai vadászati kultúra elválaszthatatlan
része. Nem mindegy tehát, hogy miközben az etikus és a hagyományokat
nagyra tartó vadászat gyakorlása mellett állunk ki, miként vesszük
a kezünkbe és miként tekintünk a vadászpuskára, amely mindezt lehetővé
teszi. A most következő cikksorozat egy sajátos egyéni véleményt tükröz
a fegyverekről, és csak néhány fontosnak vélt szempont szerint vizsgálja
azokat. Miközben képet kíván adni a hazai fegyver-ügyek helyzetéről
megpróbálja orientálni a vadászfegyverek iránt érzett szeretetünket
és megbecsülésünket.
Igényes fegyverekről igényes vadászoknak I.
rész
Ebben az írásban szeretnék segítséget nyújtani mindazoknak a vadászoknak, akikben a vadászat szeretete párosul a fegyverek iránti érdeklődéssel és tisztelettel. Mert egy-egy kézbevett fegyver mesél a hozzáértőnek! Mesél a történelemről, az ipar fejlődéséről, az emberi leleményességről, az alkotó készségről, a fém megmunkálás művészetéről és mesél a mecénásokról és a megrendelőkről, akik ösztönzésére egy-egy gyártó a tökéletességig fejlesztette a fegyvert, valóságos művészi alkotásokká emelve azt. A fegyverek között van mindenféle, a Trabanttól a Rolls Roys-ig minden megtalálható és hogy autós hasonlattal éljek, a Suzukival is lehet 150 km/órás sebességgel utazni, meg a Mercedes Benz-zel is, de micsoda különbség. Valahogy így van ez a vadászfegyverekkel is. Lőni, eredményesen vadászni szinte valamennyi vadászfegyverrel lehet, de az igényes vadászat kelléke az igényes fegyver lett. Tapasztalatom szerint, manapság egyre több vadász törekszik arra, hogy régi kiszolgált fegyverét, új márkásabb, megbízhatóbb, az elvárásainak és esztétikai igényeinek jobban megfelelő típusra cserélje le. Napjainkban "rendszerváltás" illetve típusváltás zajlik a fegyverarzenálunkban, a baj csak az, hogy ez a váltás kaotikus körülmények között történik hazánkban. Az esetek többségében legfőbb "szakértőnk és tanácsadónk" ugyanis a közeli vadászboltos, aki -ne felejtsük el- kereskedő! Neki értelemszerűen sokszor az a legjobb fegyver, amit éppen forgalmaz, hiszen ennek eladásában érdekelt. Így aztán kiszínezett technikai előadása, izgalmasan ecsetelt vadászati tapasztalásai után megveszünk egy olyan fegyvert, amelyről később kiderül, hogy a lehetséges választékon belül, nem hogy közepes, de még annál is gyengébb. Ilyenkor aztán bánkódunk, hogy ezért a pénzért jobbat is vehettünk volna. Mostanság egyfajta Blaser-kultusz van Magyarországon. Blaser a sikk, ez az álomfegyver. A valóban kiváló fegyvertípus rendkívül jó hazai piaci szereplését két dolognak köszönheti: a forgalmazásában résztvevő jó kereskedőknek és magyarok hagyományos sznobizmusának. Nem akarok megsérteni egyetlen egy Blaser tulajdonost sem, de sok vadászt ismerek, aki csak azért vette ezt a fegyvert, mert a menő vadászoknak most ilyen van. Közben rettenetes pénzeket fizetett ki nemcsak magáért a puskáért, de a sok Blaser emblémás csecsebecséért, amit tartozékként a boltos még rájuk sózott. Nem egy esetről tudok, amikor az R93-ért kifizetett végső ár megközelítette a 2 millió Ft-ot, pedig ezért a pénzért már egy fokkal komolyabb, míves fegyvert is kaphatott volna az illető, igaz sapka, hord szíj és monogramos markolati lapocska nélkül. Bár magam sem vonom kétségbe a Blaser fegyverek kiváló képességeit - nekem is van Blaserem és nagyon szeretem - de a nálunk kapható típusok mind gépi megmunkálású szériában gyártott darabok, egy jó minőségű csővel és precizen megmunkált fém alkatrészekből, öntvényekből álló szerkezetek. Még a külön felárért kapható, különböző díszítő és vadászmotívumokkal ékesített borító lemezek is a technika vívmányainak köszönhető gépi vésések. Aki nem hiszi, tegyen csak két azonos típusszámú vésett lemezt egymás mellé. Persze készül kézi véséssel is Blaser fegyver, de azt a boltok nem árulják raktárról. Ráadásul annak ára is oly magas, hogy azért már akár egyedi készítésű fegyvert is rendelhetnénk valamelyik Ferlach-i vagy Liege-i mesternél. És attól, hogy a fegyvert kívül igazi kézműves munka díszíti, belül még továbbra is gépi gyártású modul alkatrészekből áll. Ilyet azért Ferlach-ban nem csinálnak. Ott a pénzünkért igazi kézimunkát, mesterművet adnak, amelynek minden csavarja egyedi megmunkálású és az ár sem sokban tér el egy-egy szuper Blaserétól. Jómagam azon az állásponton vagyok, hogy aki anyagilag elszánja magát egy közepes árfekvésű R 93-as készlet megvásárlására, az jobban teszi, ha körülnéz a fegyverek piacán és hasonló árban keres egy igazi kézműves fegyvert. Nem is hiszik, hogy mennyi jó használt fegyver van az interneten vagy Ausztriában a negyedévente tartandó fegyver aukciókon! 4000-6000 Euro körül csodálatos egyedi puskák csíphetőek el, amelyek maradandó értéket képviselnek.
Most térjünk vissza a hazai hozzáértés illetve hozzá nem értés kérdéséhez. Magyarországon, mint mondottam, kevés a fegyvereket ismerő ember. A mai vadásztársadalom úgy viszonyul a fegyverismeret a kérdéséhez, mint a nem vadászok a focihoz. Igazából mindenkinek van véleménye a dologról, sőt a legtöbben szakemberként beszélnek róla, de valójában senki nem ért hozzá. A legelszomorítóbb az, hogy még az sem ért hozzá, akinek pedig hivatalból kellene értenie. Megdöbbentő és elszomorító tapasztalatom volt az ország egyetlen, ma még monopolhelyzetben lévő, hivatalos fegyver bevizsgáló állomásán, amikor márkás fegyvereim "bekategorizálása" miatt álltam sorba órákat. A pulthoz érve átnyújtottam a nemrég vásárolt angol Cogswell and Harrison 20-as puskámat. Az első meglepetés akkor ért, amikor a "szakértő" nem tudta a puskát szétszerelni, hogy megnézze a cső alján lévő gyári számot és próbajelet. A második meglepetés akkor ért, amikor hangosan diktálni kezdte a fegyver adatait a gépírónőnek és puskámat "ismeretlen francia gyártmányúnak" titulálta. Döbbenten jutott el a tudatomig, hogy az ország egyetlen ilyen intézményében, amely ráadásul hatósági szerepkörrel bírva bírálja el a fegyverek milyenségét, nem hallottak még a Cogswell and Harrison cégről, a 10 leghíresebb angol fegyverműhely egyikéről, amely több mint 200 éve készít a szakma krémjébe tartozó míves fegyvereket. Ha 10 legnagyobb név nem ismert, akkor mi lehet a többi mintegy száz régi és nagy múltú angol műhellyel, akik ezer számra gyártottak ma is csodált vadászfegyvereket. Arra már nem is merek gondolni, hogy vajon halottak e, ismerik e a kilenc ma is dolgozó Ferlach-i fegyverkészítő családot? Valószínűleg nem, mert több konkrét példát tudok, amikor a bevizsgáló által kiállított hivatalos fegyver okmányokon a gyártó egyszerűen csak Ferlach néven van regisztrálva. Márpedig Ferlach csak egy falú neve Ausztriában és nem a gyártóé. Ez olyan, mintha szegény Kutenics mester által készített egyedi fegyverek gyártójaként Vértesszőlőst írnák be. Szégyen ez a magyarokra nézve. Szégyen, hogy nem tudjuk, hogy minden Ferlachban készült fegyverbe beütik a készítő mesterjelét, de a legtöbb esetben még a gyártó műhely nevét is bele gravírozzák a csőbe vagy a csősínbe. Illene hát végre megtisztelnünk a több száz éves múltú manufaktúrákat azzal, hogy nevén nevezzük a gyermeküket, úgy ahogy teszik azt az egész világon! Hasonló
a helyzet a királyoknak és császároknak valaha dolgozó belga és spanyol
puskaművesekkel is. Le Forgeron által készített sörétes fegyverem
papírjai ma is nemes egyszerűséggel csak annyit árulnak el, hogy puskám
gyártója belga. Az európai fegyvergyártás nagy fellegváraiban, Londonban,
Birmingham-ben, Liege-ben, Elgoibar-ban, Suhl-ban, Ferlach-ban, Brescia-ban
vagy Tulában ma is, több mint félszáz nagy hagyományokkal és múlttal
rendelkező fegyverműves cég tevékenykedik, akiket illik ismerni a
fegyvert értőknek és szeretőknek. Pláne a fegyver vizsgáztatóinak!
Ilyen sajnálatos körülmények között nem csodálom, hogy a magyar vadász tanácstalan fegyverügyekben. Sekélyes ismereteit ott szerzi be, ahol tudja. Igaz az utóbbi időben némi elmozdulás volt tapasztalható, amikor két kiváló szakkönyv is megjelent Kovács Dénes tollából. Legutóbb a Luxus vadászfegyverekről jelent meg egy igen igényes könyve, amely jól példázza a mai fegyveripar néhány igazi értékét. Jó lenne, ha a magyar nyelvű szakkönyvek publikálása folytatódna, hogy hazai vadászaink képezhessék magukat. Addig azonban marad a külföld, ahol szép számmal elérhetőek a ragyogó fegyverismereteket nyújtó könyvek, főként angol nyelven. Kiemelendő az amerikai Safari Press kiadó (lásd a www.safaripress.com honlapot), amely egész sorozatot publikált már a híres fegyverműves dinasztiák történetéről. Most essen szó a puskákról. A minket vadászokat leginkább érdeklő ma is használatos típusok és fegyver mechanikai rendszerek a XIX. század 80-as éveiben illetve a XX.. század fordulójának tájékán alakultak ki. Azóta az elv egy-két újítást leszámítva nem sokat, az előállítás módja azonban sokat változott. Az igazi értéket azonban ma is változatlanul a billenő csövű puskák képviselik. Ezek jelentik a legmagasabb szintű fegyver mechanikákat, tartalmazzák a legtöbb hozzáadott szellemi és kézműves értéket. Ezért is a billenő csövű fegyverek, legyenek azok golyós vagy sörétes változatok, ma is a legdrágábbak. És tegyük hozzá, a legvadásziasabbak is! Már gróf Széchenyi Zsigmond is megírta, hogy bár sokféle fegyverrel vadászott életében, a legetikusabbnak a billenő csövű golyós vadászfegyvereket tartja, mert a vadász tudva, hogy nincs ismétlési lehetősége és egy lövésből kell elejtse a vadat, ezért sokkal megfontoltabban céloz és lő. Széchenyinek igaza volt, ezt a gyakorlat igazolja. És ne higgye senki, hogy a billenő csövű puskások kevesebb vadat lőnek, mint az ismétlő fegyverekkel vadászók. Én tehát a billenő csövű vadászpuskák mellett teszem le a voksom két okból is: Először, mert szerkezetileg ezek a puskák képviselik a fegyverművesség csúcsát, másodszor pedig, mert ezek a legetikusabb vadászfegyverek. Nem ellenzem az ismétlő puskák használatát, de ellensége vagyok mindenféle automata fegyver vadászatra történő használatának. A billenthető cső alapötletét, mint megannyi más találmányt a fegyveriparban, az angoloknak köszönhetjük. Charles Lancaster fegyverműves elméjében született meg az ötlet a gyors tölthetőség okán 1830-ban. Aztán a XIX. század utolsó felében sorra alakult és ma nagyhírű angol manufaktúrák (James Purdey, Joseph Lang, Henry Atkin, Frederich Bessley, WilliamW.Greener, Robert Churchill, Edgar Harrison, Harris és Henry Holland, hogy csak a legismertebbeket mondjam) mind az öreg Lancaster ötletét fejlesztették tovább. A tökéletesítésbe persze beszálltak a belgák is, és az ekkor már szintén híres Lebeau család, a Francotte, a Dumoulin és a Forgeron cégek átvették az angol lakat szerkezeteket és saját tudásukat hozzátéve egyedi megoldásokkal is gazdagították a billenő csövűek fegyvergyártást. Ugyanezt tették a leghíresebb német fegyverkészítők Suhl-ban, a Heym, a Kieghoff, a Sauer és a Merkel család. A XX.század 30-as éveire aztán olyan műszaki tudás és innováció összpontosult e cégek fegyvereiben, ami ma is verhetetlen és az élvonalat képviseli. III.
rész Ha
elfogadjuk a billenő csövű puskák klasszikus voltát és műszaki felsőbbrendűségét,
akkor igyekezzünk ilyet beszerezni. Persze a jó billenő csövű nagyon
drága, főként, ha újonnan kívánjuk megvenni. De megpróbálhatunk használtan
is hozzájutni! Néha meg lehet csípni a két háború között készült belga Forgeront vagy Fabrique National-t, mert ezekből arisztokráciánk szép számmal rendelt a két háború között. Az esetek nagy többségében a mai használója nem is tudja, hogy mi van a kezében. És mivel egyre több idős vadásztársunk teszi le a fegyvert egészségi vagy anyagi okok miatt, érdemes hát figyelni és lecsapni ezekre a fegyverekre. A billenő csövű golyós fegyvereknél nehezebb a helyzet. E téren a használt piac kínálata jóval szegényesebb még külföldön is. Magyarországon egy-két esetet kivéve billenő csövű golyós fegyvert még újonnan is alig-alig kapni. Néhány feltörekvő új olasz gyártó (pl. a Fair cég) próbálkozott bock rendszerű duplagolyósok forgalmazásával, de a boltokban többnyire ezek is csak megrendelésre, némi várakozással kaphatóak. Pedig jó lenne, ha meg lehetne tapogatni őket a boltban. Az itthon elérhető olasz duplacsövűek közül a nagyhírű Beretta gyár Silver Sable II. modellje viszi el a pálmát. Bár ez a fegyver is gépi megmunkálású, sorozatban készülő típus, kivitele és megmunkálása és belső szerkezeti megoldásai alapján mégis az igényes fegyverek közé sorolandó. Ráadásul a fegyver esztétikailag is szép és kiválóan lő. Tovább vizsgálva a hazai kínálatot ismét a Blaser-nél kötünk ki. Ez a következő árkategória, amelyben billenő csövűt is kaphatunk itthon. A most forgalmazott K-95 és néhai elődje a K-77-es modell az igényesebb fegyver-kategória képviselői, kiválóan lövő, nagyon biztonságos fegyverek. Jólehet alkatrészei gépi megmunkálásúak, de etikai szempontok miatt azonban feltétlen ajánlom az igényesebb magyar vadászoknak, sokkal inkább, mint az R-93-as tolózáras modellt. Sajnos a Blaser S2-es duplagolyós billenő csövű modelléje - egyéni ízlésem szerint - ormótlanra sikeredett, elvesztette mindazt a kecsességet és finom vonalvezetést, ami a K sorozat különböző darabjait jellemezte. A vastag cső és a széles csősín nem illik ehhez a puskához, bár kiváló lőképességét nem vonom kétségbe. A magyar fegyverpiac billenő csövű golyós fegyver kínálatának egyik csúcsát mai is a Merkel fémjelzi. Ez már az igazi kézműves kategória, valódi időtálló érték, de meg is kérik az árát. Már a gyári megrendeléskor sem tekinthető olcsónak (Kb. 1,2 millió Ft), amelyre a forgalmazásban résztvevő egy-két magyar kereskedő cég még igyekszik tekintélyes hasznot is rátenni, így hát keveset is adnak el belőle. Azaz igazság, hogy ebben az árkategóriában, már érdemesebb elmenni közvetlenül a gyártóhoz. És lehet, hogy nem is kell elmenni egészen Sulh-ig, mert ebben az árban Ferlachban is találhatunk jó fegyvert.
Végezetül
essen szó a használt fegyverek piacáról is. Ausztriában sok a használt fegyver, a nagyobb kereskedők Bécsben és más városokban szinte mind tartanak kézalatti fegyvereket. Ezek általában kiváló állapotúak és sok köztük az értékes darab. Az áruk általában nem sokkal több, mint egy itthon vásárolt csicsásabb Blaser készleté. Jó vásárlási lehetőséget kínál a negyedévente Bécsben megrendezésre kerülő fegyver aukció is, ahol esetenként több száz puska kerül kalapács alá, köztük egészen kiváló darabok is. És
ha netán megtetszik valami, egy megszerzési engedély birtokában az
Európai Unió valamennyi országában (Anglia kivételével) azonnal megvehetjük
a kinézett puskát és az ottani eladó számlája és export okmánya birtokában,
már hozhatjuk is haza. Mehetünk egyenesen a lakóhely szerinti Rendőrkapitányságra,
ahol a fegyvert, egy kategória kódot feltüntető műszaki igazolás kíséretében
már be is írják a könyvünkbe. Az Unió tehát leegyszerűsítette a behozatalt,
érdemes hát élni vele.
|